tegyétek fel magatoknak a kérdést őszintén: ti hisztek a karmában?

el kell hogy áruljam, én egyre jobban. és most nem siránkozni, vagy panaszkodni jöttem, mert azzal minden bloggernek ki van a töke. én csak egy puszta kérdést teszek fel, hogy ti hogy vélekedtek ezzel? mennyire tartjátok magatokat jó embernek? de most komolyan, a tükör elé állva válaszoljatok magatoknak..

.. mert én eddig tévhitben élhettem. mindíg korrekt, őszinte, és segítőkész ember voltam, aki igyekezett a legjobbat kihozni magából, és akkor tényleg klassz volt az életem. mármint: barátok, szerelem, minden klappolt. azonban az elmúlt években mindent elhanyagoltam, és már nem érdekelt semmi. semmiért nem küzdöttem, és a tanácsaim is süket fülekre találtak. úgyhogy változtattam a hozzáállásomon egy kicsit.. és ezt nem kellett volna. ugyan is hiába próbálok segíteni, a karma visszaütött. 

a minap bizonyosodott be, hogy talán el kéne gondolkodnom az életemen. ugyanis ért egy trauma, amit talán már kezdek kiheverni, de mindenhol ez jut az eszembe. 

vajon az elmúlt évi csapásokat azért kaptam, hogy észhez térjek? hogy mindeddig rossz úton haladtam? de most komolyan.. ember legyen a talpán, aki megtalálja az útját.

a minap sikerült elcsavarognunk végre Amsterdamba, életem városába. elsőnek 2 évvel ezelőtt sikerült eljutnom, és egy emberi csoda volt amit ott láttam. épületek, csatornák, boltok, lényegében minden turista álma. 

gyönyörű virágokkal borított utcák és mindenhol víz, ami atomkirály, kivéve ha éppen egy hatalmas eső közben sikerül bekeverednem. merthát mit ad isten, pont akkor jutottunk el oda, amikor már napok óta szakadó eső övezte körbe a várost. az utcán néhol térdig, néhol bokáig ért a víz, z autókat teljesen ellepte. persze ez nálunk normális, nálunk kevésbé. az élet azonban így sem állt meg, elvégre mindenki esernyővel, illetve esőkabáttal rótta a sétányokat, kávéztak és jókat mosolyogtak. egyszerűen pozitív erőt sugárzott az, hogy ők még esőben és majdndhogynem árvízben is boldogan éldegélnek.

mi már kicsit jobban megszívtuk, hiszen rövidgatya, újjatlanban indultunk útnak Hollandiába. szó mi szó, szarrá fagytam. az első utunk egy ajándékboltba vezetett, ahol vettünk pulcsit, esernyőt, majd egy kis H&M üzletben megvettem életem első bordó gatyáját - hiszen az volt a legolcsóbb és az egyetlen ami pont méretre is passzolt - 

végül ha már valaki eljut Hollandiáig, esetleg Amsterdamba, szánjon rá még 20 km-ert az életéből, és utazzon el a legközelebbi tengerpartra. mi is ezt tettük. szakadó esőben, nagyjából 15-20 fokban startoltunk bele a tenger vizébe. az érzés csodálatos volt.

Ma ismét sikeresen lejártam a lábamat, elvégre ma sem mentünk közel kirándulni. elhagyva apró kis városkánkat a közeli nagyvárosba tértünk, Düsseldorfba. 

a minap találtam egy oldalt, ahol a West-Fallen tartomány nevezetességei sorakoznak fel, városokra bontva. mivel Düsseldorf amúgy sincs messze, gondoltam rákeresek, és találtam egy gyönyörű japán kertet, ahova úgy gondoltam megéri elmenni. tévedtem.

kitáblázva nem volt, megkeresni alig győztük, több ember segítségére volt szükségünk, pedig GPS-el mentünk ahová utca és házszámot ütöttünk. lényegtelen volt, nem használt. 

cirka egy óra kóválygás után a nagyvárosban, rendőri segítséggel megtaláltunk egy parkot. szó mi szó, csodálatos volt, és hatalmas. rendben tartott, szökőkutakkal. bele írta a japán kertet is, amit izgatottan vártunk. csalódás.

a weboldal japán kertet, hidakat, kis patakokat és pagodákat, dojokat mutatott, amiből ebben a parkban egy darab nem volt. néhány fa, virág, kis ereklye és slussz. nem mondom, szép volt, de amit vártunk, ahhoz képest egy hatalmas csalódás.

 

 

régen volt, hogy firkáltam volna ide. de most itt az ideje, hogy vaóban soha többet ne zárjam be piciny oldalamat. sosem volt teljes zárás, csak költözés, mindíg visszatértem ehez az egyszerű felülethez.

a mai program ajánlat: Köln

Hogy miért? Világváros. Ha egyszer bárkinek lehetősége adódik eljutni oda, tegye meg, ennyit bőven megér. nem az utcák, nem maga a város az amiért megérné, hanem a világhírű, több millió turistát vonzó Dóm. aki látta már élőben, tudja miről koptatom az ujjaimat: a megtestesült csoda. több száz lépcsőfok vezet egy tökéeltes panorámához, korommal borított fekete épületben, amely megsínylettte a második világháború bombáit, és fáradalmait.

ezen kívül a város sem kutya. ugyan nekem nem volt lehetőségem gyalog bejárni - lehet hogy többet nem állok lábra - autóból így is egy csoda. az ajánékboltok, pedig a kedvenceim.

ezen kívül, a vonatállomás is példátlan. nem csillivilli, nem pompa, csak egyszerűen tiszta, higiénikus és biztonságos. ha bárki arra jár, bátran üljön be a McCaffeba, és igyon egy szörnyen rossz kakaót - amit forró csokinak árusítanak - , és egy bivalyerős kávét.